London 2012

MAGYAR CSILLAGOK RAGYOGTAK TEMPLOMUNKBAN

A világ szeme Londonra figyelt két hétig, és mi abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy “testközelből” figyelhetjük a XXX. Nyári Olimpiát. Igaz, a legtöbbünk nem tehette meg, hogy jegyet vegyen a sporteseményekre, de úgy alakult, hogy a szívünkhöz legközelebb állók a helyünkbe jöttek!

Gyurta Dániel, aranyérmes, Cseh László, bronzérmes és Jakabos Zsuzsanna, a London 2012 legszebbnek szavazott úszónője augusztus 5-én vasárnap délben fogadásra érkeztek templomunkba. Miután lelkipásztorunk, köszöntötte őket, a Magyar Nagykövetség nevében Vass-Salazár Mária mondott pár kedves és felemelő szót. A háromfogásos magyaros ebéd után a gyülekezet lelkes szurkolótábora vette körül a híres sportolókat, akik fáradhatatlanul, sőt, úgy tűnt igazi örömmel és nagy szerénységgel dedikálták a Magyar Olimpiai Bizottság által ajándékba küldött könyveket és pózoltak a véget nem érően villogó fényképezőknek. Ajándékkal is megleptük a sportolókat, kétnyelvű angol-magyar Újszövetséget adtunk nekik, hogy amikor lesz idejük lelki építkezésre is, legyen mihez (kihez) fordulniuk! Azoknak, akik nem tudtak eljönni – a csapat további 154 tagjának – névreszóló díszcsomagolásban küldtük el a Bibliákat az Olimpiai Faluba.

Gyülekezetünknek életreszóló, megismételhetetlen élményben volt része. Sokan azt mondták, életük egyik legszebb napja volt!

Egészen addig, amíg szeptember 3-án újabb olimpiai sportolók nem érkeztek hozzánk. Ezúttal a paralimpikonokat hívtuk fogadásra. Gömöri Zsolt elnök úr vezetésével a Magyar Paralimpiai Csapat majdem fele vett részt a vasárnapi istentisztelet utáni szeretetvendégségen. 14 paralimpikon érkezett hozzánk gyönyörű nemzeti sportolói egyenruhában, a londoni forgalmi dugóban töltött másfél óra ellenére is mosolygósan, jókedvvel szállva le a különbuszról.

A gyülekezet nagy izgalommal, a kertben várta őket, felcsattanó tapssal fogadva az élsportolókat. Sok fényképeszkedés után bográcsgulyással vendégeltük meg látogatóinkat, akik szemmel láthatóan élvezték a magyaros ízeket. Közvetlen beszélgetések következtek. Kicsit elfodódottak voltunk ugyan az elején, de végül mindenki belejött a beszélgetésbe, és nagyszerű hangulat alakult ki. Valaki így fogalmazott: „mindenkiből sugárzott a szeretet.” Ez egyáltalán nem csak a gyülekezeti tagokra vonatkozott, hanem a sportolókra is. Ritkán találkozunk ilyen emberekkel, akik eredményeiket nem mindennapi nehézségek leküzdésével érik el, mégis alázatosak, barátságosak, közvetlenek és nyitottak. A számukra előkészített ajándék kétnyelvű angol-magyar Újszövetséget, őszinte örömmel fogadták, többen azonnal belelapoztak. Reméljük jó módja lesz ez a nyelvtanulásnak és a lelki építkezésnek!

Kellemes meglepetés érte lelkipásztorunkat, mikor több sportoló is kérte, imádkozzon értük, adja rájuk áldását. Közös imára gyűlt be tehát mindenki a templomba, buzgón kérve Istenünk áldását a sportolókra, küzdelmükre. Később úgy nyilatkoztak, hogy az ima és áldás működött, hiszen 14 éremmel tértek haza. Azt mondták, londoni tartózkodásuk egyik legszebb élménye volt a nálunk töltött pár óra!

A XXX. Nyári Játékok kapcsán mindenki az inspirációról beszél. És hogy mi valóban inspirációt nyertünk-e? Igen! Ahogy a (para)olimpikonok minden akadályt legyőzve törnek a győzelem felé, úgy törekedjünk mi is lelki győzelemre, nem a bajokat nézve, hanem Isten hatalmas erejét!

/Salánki Tünde